Nyitogatni kezdtem a szemeimet és az első amit észre veszek az az, hogy nem otthon vagyok. Megdörzsöltem az arcomat, hogy egy kicsit magamhoz térjek de ekkor bevillant mi is történt tegnap. A mozdulataimban megállok és folyamatosan az játszódik le előttem, hogy Taehyungot a falnak vágom és szó szerint letámadom.
Mi a fasz ütött belém? Hol van ő? Mi van vele? Vajon mit gondol most rólam? Fél tőlem? Egyáltalán akar még látni? Meg kell tudnom mi történt pontosan.
Kiszálltam az ágyból és körülnézve rájöttem, hogy Jackson egyik vendégszobájában vagyok. Az ajtóhoz csoszogtam amit halkan nyitottam ki majd lementem a lépcsőn és a konyhában meg is találtam a keresett személy és Jisoo-t. Jöttömre azonnal rám néztek és mind a ketten villogó szemekkel pásztáztak.
-Felkeltél? -sétált mellém gúnyos mosollyal az arcán Jackson.
-Igen.
-És emlékszel valamire tegnapról?.-kérdezte Jisoo.
-Hát valamennyire... a lényegre pont emlékszem. -hajtottam le a fejemet.
-Ezt még megbeszéljük de gyere enni Jisoo készített rántottát. -intett Jackson az asztal felé de én nem mozdultam.
-Hol van?
-Ki hol van?
-Jackson, szerinted ki a faszom? -forgattam meg a szemeimet.
-Óh, hogy Taehyung... hát haver szerintem felejsd el egy jó ideig. -veregette meg a vállam de én ellöktem a kezét.
-Mi az, hogy felejtsem el?
-Ha nem tűnt volna fel, meg akartad erőszakolni! Szegény gyerek azt sem tudta, milyen rendezvényen van!
-Akkor is látni akarom, nem érted? -emeltem fel a hamgon hisztérikusan.
-Az árvaházban van vissza vittem oda. Út közben alig tudtam megnyugtatni mert nagyon sirt. Jungkook, én még nem ismerlek annyira de szegény kisfiú tényleg nagyon szerethet téged ha szó szerint majdnem megerőszakoltad és ő mégis azon aggódott, hogy neked ne legyen bajod! Azt mondogatta, hogy Jackson ne bántson téged. -nézett rám az egyetlen lány köztünk.
-Ezt nagyon elrontottam.
-Hát ezt el!
Ezek után leültünk reggelizni de alig ment le valami a torkomon. Kibaszottul nem ezt akartam. Nem akartam bántani Taehyungot. Most, hogy fogok ezek után a szemébe nézni? Esküszöm, hogy soha többé nem iszok! Idő közben Jisoonak mennie kellet így csak ketten maradtunk.
-Jackson most mit csináljak?
-Igazából az nem baj, hogy meg akartad dugni csak azzal volt a baj, hogy kurva erőszakos voltál és ezt onnan tudom, hogy a nyakán egy hatalmas lila folt volt. -mondta mire a szemeim a kétszeresükre nőttek.
-Utál engem... -
-Szerintem nem, de pár napig tényleg hagynod kéne. -mondta hátamat simogatva.
-Nem! Most kell oda mennem! -felálltam a székből majd a telefonomat kezdtem el keresni amit meg is találtam a kunyha pulton.
-Jungkook ez nem jó ötlet... vagyis nem tudom de ha beszélni akarsz vele ne legyél erőszakos.
-Nem vagyok erőszakos sosem tudnám bántani. Tegnap részeg voltam és teljesen elvette az eszemet. -sóhajtottam frusztráltan.
-Ez nagyon nehéz.. kurvára. Apámnak miért kellet ezt az egészet kitalálnia? Most tök nyugodt lennék de nem... mert van egy kurva izgató tizennégy éves fiú, akire a farkam rá van állva és ha nem dughatom meg felrobbanok. Miért kell egy kibaszott árvaházban lennie?
-Nem az ő hibája ho....
-Nem ezen van a lényeg, mondjuk félig meddig igen, mert az igazgató csak pár órára engedi el és az nagyon kevés.
-Haver ugye te nem vagy belé szerelmes? -nézett rám felvont szemöldökkel. A szívam a torkomban dobogott a kérdés hallatán és muszály volt egy nagyot nyelnem. Mi a franc van velem?
-D-Dehogy vagyok! Ő még csak egy gyerek.
-Reméltem is! Na de akkor most mész?
-Igen! Kívanj szerencsét!
-Hát neked szükséged is van rá. Kanos pöcs!
-Baszódj meg! -mutattam felé a középső ujjam és kijöttem a házból majd a kocsimba bepattanva indultam el Taehez.
Fogalmam sincs, hogy mit fogok neki mondani de nagyon remélem, hogy minden rendben lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése