Idegesen próbáltam valami kaját össze ütni de mivel már fél órája baszakszok inkább hagytam a faszba. Kinyitottam a hütőt és kivettem egy húsgolyót majd azzal a kezembe ültem le a kanapéra. Taehyung fent alszik és nem tudom mit fogok neki mondani mikor felébred. Vissza viszem az árvaházba és onnantól kezdve nem hiszem, hogy fogunk még találkozni max csak akkor mikor megyek be.... mert apám még mindig azzal van, hogy dolgoznom kell. Nem tudom mióta ülök itt a kanapén de egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy fentről nyílik egy ajtó és mivel Taehyunggal csak ketten vagyunk itthon biztos, hogy ő volt. Szóval felébredt...
Nem zavartattam magam tovább bámultam a tévét. Szemem sarkából láttam ahogy lejön a lépcsőn csak már volt rajta ruha. Kirázott a hideg ahogy vissza gondoltam az egy órával ezelőtt történtekre. Megéreztem azt a megszokott varázslatos Taehyung illatot majd mikor kis kezét a vállamra rakta felé fordultam. Csillogó szemekkel nézett rám és látszott rajta, hogy majd kicsattan az örömtől. Még sosem láttam ennyire boldognak.
-Kookie sokáig aludtam? -nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem és próbáltam nem rá figyelni.
-Miért nem voltál melettem?
-Mert!
-Bele ülhetek az öledbe?
-Nem! -felpattantam a helyemről majd idegesen a hajamba túrtam.
-Jungkookie mért vagy mérges? -fogta meg a karomat de kirántottam a kezeiből.
-Nem vagyok mérges Taehyung csak ne érj hozzám!
-Ne-Nem volt jó velem szeretkezni? -kérdezte könnyesedő szemekkel. Most erre mit mondjak? Jónak jó volt, de én nem vagyok meleg! Nem tudom, hogy miért csináltam Taehyunggal de ez undorító! Nekem a formás mellek és a kerek fenekek jönnek be. Már nem mintha Taenek nem lenne az....de akkor is ez nem én vagyok!
-Taehyung fejezd be és készülj mert megyünk vissza!
Felmentem a szobámba, hogy normálisan felöltözzek és mikor ez megvolt a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem hány óra. Fél óra múlva vissz kell, hogy vigyem. Egy ideges sóhaj szökött ki ajkaim közül majd vissza lementem a nappaliba.
-Taehyung gyere indulunk! -kiabáltam neki de nem jött. -Taehyung! -bementem a konyhába de ott nem találtam. -Azonnal gyere elő mert nem vicces amit csinálsz! -kezdte felbaszni az agyam, hogy szórakozik és már mindenhol megnéztem.
Talán fel ment az emeletre? -Nincs kedvem bújócskázni Taehyung! -fent is mindenhol megnéztem de sehol sem találtam.
-TAEHYUNG! HOL A FASZBAN VAGY? -
Taehyung szemszöge:
Sirva szaladtam el a nagy fehér háztól. Nagyon szomorú vagyok amiért Jungkookie ilyen gonosz. Pedig én nagyon szeretem! Nagyon jó volt mikor szeretkeztük... valami eszméletlen volt, olyan mintha egy tündérországban lennék. Olyan jó volt ahogyan hozzám ért.. akkor olyan volt, mintha égetne az érintése.
Nem tudom, hogy hol vagyok de csak nagy házakat látok és mivel már nem birtam tovább futni leültem az egyik padra ami egy fagyizóval szemben volt. A néni mosolyogva nézett én pedig csillogó szemekkel néztem a sok fagyit... de most nincs itt Jungkookie, hogy vegyen nekem.
-Cukorfalatom nem kérsz semmit?
-N-Nincs nálam pénz! -mondtam szipogva. A néni gondolkodni kezdett majd ismét rám emelte a tekintetét.
-Milyet szeretnél? Meghívlak mivel nagyon aranyos vagy! -elpirulva hajtottam le a fejem majd elmotyogtam milyet kérek. Mosolyogva bólintott majd már ki is szedte a csokis fagyimat és a kezembe adta. Megköszönve el is indultam csak most vissza Jungkookhoz. Már majdnem megettem a fagyimat és már Kookie hatalmas házát is láttam de ekkor csak annyit veszek észre, hogy a földön vagyok. A szorosan össze csukott szemeimet kinyitottam és egy bácsi guggolt előttem aggódó tekintettel.
-Jól vagy? -megszeppenve bólintottam ő pedig falállt és a kezét nyújtotta. Felsegített majd miután leporoltam magam a földön lévő fagyira vezettem a tekintetem. Valamiért megint eszembe jutott, hogy Jungkook milyen csúnya hangnemben beszélt velem és éreztem, hogy már megint sírni fogok. Mindenki ezzel csúfol, hogy én mindig mindenért sírok!
-Mi a baj? Miért sirsz? -simogatta meg az arcomat.
-E-Elmondhatom ma-magának?
-Tegezz nyugodtan és igen szivesen meghallgatlak! Tudod egy ilyen meseszép fiúnak nem kéne sírnia semmi miatt. -mosolygott rám kedvesen.
-K-Köszönöm! Megkérdezhetem akkor, hogy-hogy hívnak?
-Minseok! -mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk nem tudom merre. Végig néztem rajta és ez a férfi nagyon ki van gyúrva!
Nagyot nyelve néztem a lábaira de a nadrágjánal megakadt a szemem valamin. Jungkooknak is ilyen szokott lenni de azt mondta, hogy oda nem szabad nyúlni csak mikor ő mondja! De miért van ott egy dudor? Most kérdezzem meg vagy ne?
-Akkor elmeséled miért vagy szomorú?
-Hát... van egy Kookie nevezetű szerelmem és őt szeretem a világon a legjobban! Nagyon kedves velem és mindig sok szépet mond ezért mindíg bátrabb leszek! Eddig sosem mertem idegenekkel beszélgetni veled sem beszélgetnék ha ő nem lenne! Nagyon sokat foglalkozik velem és megvéd mindentől. Elmesélte nekem, hogy mi az a szeretkezés... azt mondta azt csak azok csinálják akik nagyon szeretik egymást! Ma mi is csináltuk és én naaagyoon élveztem! De mikor felébredtem nagyon mérges volt rám ezért elszaladtam. -sóhajtottam szomorúan a végén és felnéztem Minseokra, aki sötét szemekkel nézett rám és a kezemet is erősebben szorította.
-Hány éves ez a bizonyos Kookie? -már épp mondtam volna a választ de ekkor a felismerés jól arcon csapott.
-Öhm...huszonkettő! -mondtam határozottan.
-Aha értem! De tudod szeretkezni nem csak azzal lehet akit szetetsz, hanem azzal is aki kedves hozzád! -elengedte a kezemet és megsimogatta a hajamat!
-Akkor veled is lehetne? Te is nagyon kedves vagy velem! -kérdezte mire egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Igen drágám velem is.... gyere megmutatom hol lakok! -elég sokat kellett sétalni de mikor oda értünk megláttam egy citromsárga házat.
-Itt laksz?
-Bizony! Gyere, menjünk be! -láttam rajta, hogy egy kicsit türelmetlen ezért tettem amit kért. Mikor bementünk a házba levettük a cipőnket és Minseok megfogta a kezemet majd felhúzott a lépcsőn egézsen egy ajtóig. Bementünk és egy gyönyörű szobában találtam magam. Ez is olyan nagy és szép mint Kookie-é.
-Ez a te szobád?
-Igen az enyém, tetszik? -bólintottam mire közelebb jött hozzám. Megfogta a kezemet és az ágyhoz húzott. A derekamra rakta a kezét és ott simogatott. Lejjebb csúsztatta kezeit és egy könnyed mozdulattal levette rólam a pólót. Ekkor lentről megszólalt a csengő Minseok pedig megállt a mozdulataiban. Idegesen nézett az ajtó felé majd újra rám.
-Maradj itt! Ne gyere ki csak ha szólok! Amúgy, hogy hívnak?
-Taehyung! -bólintott majd már ki is ment a szobából.
Jackson szemszöge:
-De vigyázzatok magatokra Sehun buliján! -adott egy kisebb csókot a számra Jisoo.
-Életem, vigyázni fogunk de mennem kell mert még szólnom kell egy haveromnak csak lecserélte a számát így el kell mennem hozzá!
-Jólvan menj! -intett én pedig nevetve sétáltam a kocsimhoz amibe bepattanva indultam el az egyik barátomhoz
Mikor oda értem kiszálltam az autóból és kinyitva a kaput az ajtóhoz csoszogtam és megnyomtam a csengőt. Kb három perc múlva nyílt is az ajtó és barátom nem túl boldog képével találtam szembe magam!
-Jackson?
-Csá Minsoek! Mizu?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése