Jungkook szemszöge:
-Haver kellj már fel bazdmeg, két napja itt ülsz ebbe a kibaszott kocsmába és atom részeg vagy! -ült le mellém Jackson és pofozgatni kezdett.
-Hagyjál máár a faszomba...
-Mi a szar van veled?
-Ma ment eel nem látom többé... -nem tudom mennyit ihattam de eleget ahhoz, hogy még a világomat se tudjam.
-Jungkook..-sóhajtott fel barátom idegesen, miközben a hajába túrt. -Próbáld meg túl tenni magad rajta! Nekem is fog hiányozni mert én is birtam azt az ártatlan kis pofiját de azért nem annyira, hogy ezt csináljam magammal!
-Engemm neem érdekel. -vágtam az asztalra és a sör, ami azon foglalt helyet kicsit kilöttyent.
-Menjünk haza Jungkook! Részeg vagy, azt sem tudod mit beszélsz gyere! -hónom alá rakta az egyik kezét és úgy segített felállni.
Miután a pénzt letette az asztalra nagy nehezen kisétáltunk a kocsmából egészen Jackson kocsijáig. Nem tudom hány óra de már biztos elmúlt éjfél. Mivel jelenleg élni sincs kedvem, ezért gyorsan haza akarok érni és minnél hamarabb az ágyban lenni, hogy aludhassak. Ma vitték el TaeTaet és szerintem ez megmagyarázza azt, hogy miért ittam halálra magam. Leparkoltunk a kapu előtt majd Jackson felém fordult.
-Apukád is most ért haza ezért én nem megyek be, majd ő bevisz! És csak egyet mondok tesó...-tette a vállamra a kezét. -Lépj túl! -ciccegve és egyben idegesen szálltam ki a kocsiból ahol apám már várt. Intett egyet Jacksonnak aki már el is hajtott. Apa megfogott és bevitt a házba.
-Fiam, már megint ittál? -dobott le a kanapéra majd karba tett kezekkel nézett le rám.
-Jahj apa légyszi nincs kedvem hozzád! -dobtam hátra a fejem a kanapén.
-Nekem sincs kedvem sok mindenhez! Azt hittem, hogy végre megjavulsz, hogy normálisan fogsz viselkedni! Büszke voltam rád de úgy látszik tévedtem! Ma az árvaházban kellet volna lenned? Holnap, vagyis ma mert drága fiam már hajnali két óra van azaz kedd, hogy fogsz menni? Már nem számit neked az a fiúcska?
-Jah apu hagyjál már a faszba!
-FELŐLEM LEHETSZ BELÉ SZERELMES IS, CSAK TÉRJ MÁR ÉSZHEZ VÉGRE!
-NE ÜVÖLTS MÁR BASZKI! -megpróbáltam felállni de mivel megszédültem inkább vissza ültem.
-Mi folyik itt? -jött le anya a lépcsőn és éppen a köntösét igazgatta magán.
-Az, hogy a fiad már megint hulla részeg! -csapott a combajaira apa majd elviharzott.
-Kisfiam...
-Jaj anya ne...
-Mi történt veled már megint? Azt hittem erről már le szoktál! Mi bánt? -szemeim könnyesedni kezdtek de már egyáltalán nem foglalkoztam vele. Egyszer én is lehetek gyenge!
-A-nya Tae.. Taehyung el-elment... örökbe fogadták. Egy A-merika-i há-házaspár... anya annyira hiányzik! Senki nem érti meeg, érted? Senki! Mióta őt megismertem van értelme az életemnek. A szürke hétköznapokat ő tette nekem szinessé. Anya...
-Shh! -nagyon jól esett, ahogy magához ölelt. Olyan jó volt végre valakinek őszintén elmondani, hogy mi bánt!
-Ezt holnap megbeszéljük, most gyere feküdjünk le aludni! -próbált felsegíteni de nem nagyon sikerült neki amin felnevettem.
-Anya túl gyenge vagy! Nem fogod elbírni az én izmos testemet. -vigyorogtam rá.
-Óh, hogy a fene egye azt a pimasz pofácskádat! -nevetett fel ő is majd szólt apának, hogy jöjjön oda hozzánk.
Látszólag már megnyugodott és segített felmenni a szobámba ahol mihint ledobott az ágyra és lehúzta a cipőmet be is aludtam.
Taehyung szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy a szoba társam és egyben a 'volt' legjobb barátom rázogatja a vállam. Kinyitottam a szemeimet és mérgesen néztem rá.
-Tae dél van és az igazgató nő mondta, hogy szóljak neked mert jöttek érted! -az arcomon hatalmas vigyor terült szét és villám gyorsan szálltam ki az ágyból és a fürdőbe rohantam, hogy felöltözzek normálisan.
Miután kész lettem, Yoongit figyelmen kívűl hagyva rohantam ki a pici szobából és mikor az igazgatói iroda elé értem kicsit csalódott voltam mert azt hittem Jungkook lesz itt de helyette az anyukája állt az ajtóban és Nancy nénivel beszélgetett.
-Szia Taehyung! -köszönt kedvesen mosolyogva az igazgató.
-Jó napot! -hajoltam meg illedelmesen.
-Mrs.Jeon azért jött, hogy magával vigyen! -mosolygott és a mellette állóra nézett. Jungkook anyukája nagyon szép... biztos, hogy Jungkook tőle örökölte a gyönyörű arcát. Egy nagyot bólintva jeleztem, hogy rendben és miután elköszöntünk Nancy nénitől elindultunk ki.
-Hogy-hogy értem tetszett jönni? -kérdeztem már a kocsiban ülve.
-Hát tudod Jungkook eléggé maga alatt van! -a mosoly azonnal eltűnt az arcomról és aggódva néztem a mellettem ülőre.
-Jungkookie szomorú? Miért?
-Azt hitte, hogy elmentél...-mosolygott. -Egyébként már akartam kérdezni, hogy az arcoddal mi történt?
-Hát nem akartam Amerikába menni mert Jungkookkal akartam maradni ezért elintéztem, hogy ne fogadjanak örökbe! -mondtam büszkén.
-És azért kellett ezt a meseszép arcocskádat tönkre tenni? Kookie ennek nem fog örülni!
-Meg fogja érteni, mert érte tettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése