Átkozom azt a napot, mikor megismertem ezt a szerencsétlent! De komolyan! Mi a faszomnak hív fel reggelt fél kilenckor? Dühöngve nyúltam a telefonért majd elhúztam azt a rohadt gombot és kicsit sem kedvesen szóltam bele.
-Mi a fasz bajod van?
-Öhm zavarlak?
-Jah aludnék! De mindegy mondjad.
-Most lesz Sehun szülinapja szombaton és azt akarom kérdezni, hogy akkor jössz?
-Még szép, kinem hagynám de ma milyen nap van egyáltalán?
-Hát én se tudom várjál megnézem...Péntek!
-Micsoda? Már péntek van?
-Jah szóval holnap buli! Már épp itt az ideje, hogy te is gyere.
-De a mai napom még TaeTae-é! -mosolyodtam el.
-Tényleg mi van vele? Megbeszéltétek?
-Igen úgy érzem minden rendben van most!
-Akkor jó...csak a farkadon állíts!
-Az mindig felfelé áll!
-Hülye... na jó menjél a szerelmedért.
-Kapd be, csá! -morogva tettem le a telefont majd nagy nehezen kiszálltam az ágyból és lementem enni.
-Jó reggelt! -köszöntem álmosan.
-Jó reggelt fiam! -bólintott apa és evett tovább.
-Jó reggelt Jungkook, ma nem leszünk itthon megbeszélésre kell mennünk! -jött mellém anya és a vállamra tette a kezét.
-Hát oké és mikor jösztök haza? -ültem le az asztalhoz és egy piritós kenyeret a kezembe véve kezdtem el én is enni.
-Majd este felé! Ma is jön Tae? -kérdezte csillogó szemekkel. Nem értem mi baja van anyának de tegnap egész nap úgy viselkedett az angyalommal mintha a fia lenne.
-Igen anya de holnap mennem kell Sehun bulijára remélem nem baj. -néztem apára egy műmosoly kiséretében.
-Mondtam, hogy hétvégén azt csinálsz amit akarsz csak ne gyere haza egy lánnyal sem és egy hónap múlva ne jöjjön semmelyik partnered se azzal, hogy gyereket vár tőled! -anya felkuncogott én pedig inkább kussban ültem tovább és ettem. Miután lezuhanyoztam és felöltöztem rendesen, a megszokott módon indultam el Taehez az árvaházba, hogy még egy gyönyörű, és számomra izgalmakkal teli napot töltsünk el ketten.
Épp a lépcsőn mentem fel mikor megláttam Mrs.Lee-t. Oda mentem hozzá és mikor meglátott még nagyobb lett a mosolya.
-Szervusz Jungkook!
-Jó reggelt, épp Taehyunghoz jöttem! -nagyot sóhajtott és mosolyogva rázta meg a fejét.
-Most biztos nagyon boldog!
-Ezt, hogy érti? -vontam fel a szemöldököm.
-Taehyungot jővő hét hétfőn lehet, hogy örökbe fogadják! -mondta mire bennem még az ütő is megállt.
-H-Hogy mi?
-Igen egy nagyon jó módú házaspár, még elég fiatalok a harmincas éveikben járnak. Most jönnek haza amerikából de ha Tae jól meglesz velük ő is megy és együtt mennek Amerikába. -éreztem, hogy az egész testemet átjárja a düh és a kétségbeesés. Nem viszik el Taehyungot Ametikába az biztos. Csak a rajtam keresztül!
-Óh... hát ez csodás de ha megbocsájt mennem kell már biztos vár. -vettem fel a tipikus műmosolyomat és meg sem várva az idős nő válaszát, mentem tovább egészen Tae szobájáig ahová ismét kopogás nélkül nyitottam be.
-JUNGKOOK! -ki ugrott az ágyból majd rögtön hozzám szaladt és megölelt.
-Szépségem. -mondtam mosolyogva és próbáltam vissza fogni magam. Ha ideges vagyok elég csúnya dolgokra is képes vagyok és azt jobb ha Tae nem tapasztalja.
-Mehetünk hozzád már megbeszéltem Nancy nénivel. -fogta meg a kezemet és úgy kezdett el húzni. Tényleg.... neki elvileg nem eltört a keze? Már tegnap sem volt rajta a gipsz vagy az nem is nevezhető annak, inkább az a pólya volt a kezén.
-Tae a kezeddel mi van? Már nem fáj?
-Hát... igazából nem is tört el csak nagyon meghúzta az a barom! -meglepődtem a beceneven amit használt de nem szóltam érte.
-De még tegnap rajtad volt az a bigyó, mikor szedted le? Észre sem vettem! -ráztam meg értetlenül a fejemet.
-Titokban levettem nálad mert nagyon akartam medencézni! Most is ott van az ágyad alatt. -vigyorodott el huncutúl.
-Taehyung.... és ha mondjuk tényleg eltört volna a kezed mert beütöd?
-Jungkookie hagyjuk már a kezemet inkább menjünk! -ugrándozott mellettem. Mi ez a nagy boldogság? Jah... hát persze...
-Mond csak Tae, titkolsz előlem valamit?
-Nem!
-Akkor nincs semmi amit el akarsz mondani nekem?
-Hát.... Ó igen ezt elfelejtettem! Lehet, hogy hétfőn jönnek értem és lesz családom! -mondta csillogó szemekkel bennem pedig össze tört valami. Ezt az érzést akartam elkerülni... ezért nem akartam szerelmes lenni. Tudtam! Tudtam, hogy fájni fog a végén! Nem lehetek önző! Nem vehetem el Taehyungtól a lehetőséget, hogy boldog legyen! De ha ő elmegy akkor meg én nem leszek az... A kurva életbe!
Erőszakosan nyitottam ki a kocsi ajtót és miután Tae beszállt én is így tettem és olyan gyorsan mentem ahogy csak tudtam! Minnél hamarabb otthon akartam lenni.
-Medencézünk megint? Az olyan jó volt!
-Annál sokkal jobbat fogunk csinálni. -mondtam idegesen miközben a kormányon doboltam az ujjaimmal. Leparkoltam a ház előtt és mikor Tae is kiszállt az autóból felkaptam az ölembe és az ajakaira tapadtam. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót majd felmentünk a lépcsőn egyenesen a szobámba. Ledobtam Taet az ágyra és végig simítottam az arcán.
-Remélem megfogsz nekem bocsájtani azért, amit most tenni fogok! -suttogtam a fülébe.
-Ju-Jungkookh ah-akarok megint simit...
-Megkapod életem... amennyit csak akarsz. Sőt! Most sokkal többet fogsz kapni. -kábultan elmosolyodtam majd lehajoltam a nyakához és ott kényeztettem ahol csak tudtam.
Nem voltam észnél...Taehyung teljesen elkápráztatott. Nem érdekel, hogy ez nem helyes és, hogy felelőtlen! Most semmi és senki sem lesz képes megállítani.
Megdugom Taehyungot úgy, hogy sosem felejti el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése