2020. május 10., vasárnap

Nevelő(m) |VKOOK| 12.rész

Kész vége! Elmondtam neki. 

Tudom, hogy ez kurvára nem helyes de már nem bírtam magamban tartani. De egy kicsit aggasztó volt, hogy nem mondott semmit ezért apró kezeiért nyúltam. 

-Mondj valamit TaeTae... 

-É-Én... nekem még senki sem mondott ilyeneket. De... 

-De? 

-De megint szeretnék a számra kapni olyan puszit...- mondta piros arccal. 

Megfogtam és a derekánál fogva az ölembe ültettem és ajakaira tapadtam. Fenekére csúsztattam a kezem és mozgatni kezdtem magamon. Át tértem a nyakára és kényeztetni kezdtem. A fülemnél megéreztem meleg lehelletét és az álmom vállt valóra, mikor egy aprót nyögött. Zene volt füleimnek az az édes hang amit kiadott magából és éreztem, hogy több kell. 

-Mit érzel most szépségem? -suttogtam a fülébe mély hangon. 

-Kérlek Jungkookie, ezt csináld mééég... nagyon jó volt az előbb kéérlek...-bújt a nyakamba és magától kezdte el fenekét mozgatni a tagomon. Hátra vetett fejjel nyögtem fel majd megfogtam Taet és az ágyra fektettem. Végig simitottam a hasán le egészen az ágyékaíg ahol megéreztem, hogy egyáltalán nincs nyugalmi állapotban. 

Két karját a feje mellé helyezte és úgy nézett rám. Le kell állítanom magam. Ennek nem így kell megtörténnie Taehyung nem ezt érdemli. El kell vinnem őt először valahova és...randiznunk kell. Most így bele gondolva én még sosem randiztam és még nem is jártam úgy igazán senkivel max két vagy három hetet. 

-Jungkookie simogass még kérleek! -nézett rám könyörögve de én megráztam a fejem. 

-Ezt most nem lehet édesem mert akkor teljesen elveszed az eszem és nem fogok birni magammal. Igérem, hogy később annyi simogatást kapsz amennyit csak akarsz. -lefeküdtem mellé ő pedig rögtön a melkhasamra tette a fejét. 

-Jungkookie én nem akarok most aludni! -ült fel hírtelen. 

-Akkor mit szeretnél? 

-Valami vicceset és izgalmasat amin sokat lehet nevetni! -szállt ki az ágyból. Én is követtem a példáját de csak egy gond volt... a farkam olyan látványosan állt, hogy ha azt anyáék meglátják... 

-Öhm....- kezdtem volna ha Tae nem jön oda és fog álló tagomra. 

-Ez miért ilyen? 

-Taeh ezth azonnal fejezd be! -emeltem fel a hangom ami miatt rögtön elkapta a kezét és lehajtotta a fejét. 

-Bocsánat én csak tudni akartam, hogy miért olyan! Nekem nem olyan nagy mint neked. Nekem is olyan lesz? 

-Tudod, én idősebb vagyok nálad te még növésben vagy de... igen biztos neked is ilyen lesz. -vakargattam a tarkómat zavartan. Megfogtam a kezét majd levezettem a lépcsőn ki az udvarra, ahol a medence volt. 

-Aztaa! -tágra nyilt szemekkel futott oda és belenyúlt a vízbe. - és van csúszda iiiss!! 

-Szeretnél belemenni? -sétáltam oda hozzá. 

-Hát... én nem voltam még ilyen nagy vízban és nem merek bele menni de a lábamat belelógatom. -most, hogy így mondja tényleg mély a víz... de nem is én lennék ha nem használnám ki a helyzetet. Perverz mosolyra húztam ajkaimat majd levettem magamról a felsőt és a rövid nadrágot. 

-Öltözz le tündérkém amíg én hozok ki törölközőt. Nyugodj meg, majd én megtanítalak úszni. -vigyorogtam majd bementem a házba és a lenti fürdőből kihoztam két törölközőt. Vissza kimentem az udvarra de az egyik fánál megálltam és onnan figyeltem TaeTaet. 

-Jungkook? -teljesen elmerülhettem a bámulásba mert észre sem vettem, hogy apa itt áll mellettem. Ijedten néztem rá majd vissza Taere. 

-M-Mi a baj? 

-Mit csinálsz itt? 

-Öhm éppen medencézni készülünk! -nyeltem nagyot miközben a fejemmel a medence felé biccentettem. 

-Ahha azért bámulod már vagy tíz perce! Csak azt nem tudom, hogy most a medence ilyen szép vagy a fiú! -komolyodott el. 

-Én.. én nem bá-bámultam! 

-Tetszik neked? 

-Mi??? Apa nem vagyok meleg! Te nem vagy normális! Jézusom! -nevettem fel kínosan. 

-Nekem akkor is nagyon furcsa vagy. Lehet, hogy anyádat meg tudod vezetni de engem nem! 

-Miért baj az ha törődni akarok vele? Ezt akartad nem? Hogy kedves legyek másokkal és törődjek velük ne csak magammal! Te találtad ki ezt az egészet, hát tessék itt van! Most ez is baj? Mit csináljak, hogy neked jó legyen? Komolyan már elegem ven belőletek! -ő akarta ezt az egészet akkor most mi a fasz baja van? Annyira utálom őket ilyenkor. És ha tetszik Taehyung mi közük hozzá? 

Idegesen lépkedtem oda Taehez majd megfogva a kezét vezettem a lépcsőhöz, hogy bemenjünk a vízbe. 

-Óvatosan mert kicsit hideg! -láttam rajta, hogy eléggé fél ezért a kezemmel bevizeztem a lábait, hogy megszokja a vizet. Ez így ment teljesen addig míg teljesen beértünk a vízbe. 

-Jungkook nem ér le a lábam! Jungkook segítség! -kapálózni kezdett én pedig megfogtam a kezeit és oda húztam magamhoz. 

-Az első szabály, hogy nem szabad kapálózni mert begörcsöl a lábad vagy akármid és az nagyon fáj. -egy puszit adtam az arcára és elkezdtem vele úszni ő pedig erősen kapaszkodott a nyakamba. 

-TaeTae, így meg fogok fulladni. 

-Bocsánat! -megfogta a vállamat és így úsztunk tovább. 

-Szeretnél csúszdázni? -néztem rá, mire heves bólogatásba kezdett. Oda úsztam a lépcsőhöz ahol már neki is leért a lába. 

-Menj fel rá én pedig itt foglak lent várni, rendben? 

-Igen de... tényleg kapj el! -mondta félénken majd el is indult. 

-Elfoglak... -suttogtam magam elé és oda úsztam a csúszda elejéhez. Felnéztem és láttam, hogy Tae már ott ül a tetején így bátorítóan rámosolyogtam. 

Az egész kert az ő nevetésétől zengett és az én szívem is sokkal boltogabb lett. Imádom amikor nevet. Ő a legszebb teremtmény akit valaha láttam és ez biztos nem fog válltozni. Nekem csak ő kell. Csak egy estére had legyen teljesen az enyém! Csak egyetlen egyre... Anya is kijött napozni és vele is nagyon sokat nevettünk. Apa hozott ki Taenek jégrémet és iszonyatosan boldog voltam, hogy mindenki ennyire szereti a szépségemet. De sajnos ennek a három óra hosszának is vége kell, hogy legyen... 
Nevetve sétáltunk fel az emeltre, hogy fel tudjunk öltözni normális ruhába. 

-Remélem jól érezted magad kiscicám! 

-Igen! Nagyon nagyon jó volt! Holnap is akarok jönni! -bele ült az ölembe és úgy nézett fel rám. 

-Bármikor jöhetsz életem! Rám bármikor mindenben számíthatsz és akárki is bánt azonnal mond el nekem! -adtam egy puszit a kívánatos ajkaira. 


-Jólvan szólni fogok! Megígérem! -a vállamba fúrta a fejecskéjét én pedig a hátára raktam a kezem és úgy öleltem szorosan magamhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése