-Mi az, hogy nem vagy tisztában az érzéseiddel? Mit akarsz ettől a fiútól? -csattant fel idegesen.
-Én... már semmit! Vagyis...
-Mi az hogy már semmit? -emelte ki a már szót.
-Hát... lefeküdtem vele. -túrtam a hajamba.
-Mi? Te lefeküdtél Taehyunggal? -vigyorodott el.
-Jah!
-És? Milyen volt?
- Kurvajó! Sosem élveztem még ennyire semmit... csodálatos volt! Ha láttad volna milyen aranyos de közben szivdöglesztő volt.
-Haveeer! Állat vagy! És milyen volt fiúval? Úgyértem jobban tetszett mint lánnyal? -a mosoly egy szempillantás alatt tűnt el az arcomról és zavartan hajtottam le a fejem.
-Én nem vagyok meleg Jackson! Az nem lehet..
-Biszex!
-Nem! -néztem rá indulatosan. -Nekem nem jön be más fiú! Csak Taehyung. -nem mondott semmit csak nevetni kezdett.
-Az is vicces lesz ha pofán verlek?
-Jaahaj jólvaahan nah! Befejeztem. -megtörölte a szemeit és újra rám nézett.
-Most nem értem mi volt ezen a vicces...
-Jeon Jungkook szerelmes! Haver, aki ismer az nem nézte volna ki ezt belőled! Nagyon sokat változtál mióta Taehyungot megismerted. Ne is próbáld tagadni, hogy oda vagy érte! Látom, hogyan nézel rá és tudom, hogy nem csak egy éjszakára kell mert szerelemmel néztél rá amikor először eljöttetek hozzám.. már akkor is! Aztán most látom rajtad, hogy kurvára össze vagy zavarodva és szereted őt!
-Ez.. nem én.. -egy szó sem jött ki a számon csak tátogtam mint valami idióta.
-Őt elviszik hétfőn! Soha többé nem fogom látni szóval ne mondj ilyeneket.
-Hova viszik? -kérdezte érdeklődve mire muszály volt egy nagyot nyelnem hogy ne törjön ki belőlem a sírás.
-Örökbe fogadják!
-És? Ez szuper, hisz akkor találkoztok amikor csak akartok.
-Amerikában laknak akik örökbe akarják fogadni.
-Óh...-láttam, hogy töri a fejét, hogy mit is mondjon de leintettem. Nem akartam erről tovább beszélni. Ki akartam élvezni, hogy még itt van. Ez után Jackson elment én pedig felmentem Taehez és mellé feküdtem. Hulla fáradt vagyok... sok volt ez a mai nap.
-------
Nyöszörgésre ébredtem ezért gyorsan kinyitottam a szemeimet és a mellettem fekvőre néztem. Tae a csuklóját szorongatva ült az ágyon és mikor észre vette, hogy fent vagyok óvatosan hozzám bújt.
-Fájnak a kezeid? -kérdeztem rekedt hangon.
-I-Igen a csuklóm nagyon fáj.
-Bekenjük? -kérdeztem miközben megpusziltam a homlokát. Hümmögött egyet és felült velem együtt.
Kiszálltam az ágyból majd a fürdőbe siettem, hogy kihozzam azt a krémat ami ilyen sérülésekre van mint ami Taenek.
-De ne erősen. -szólt rám ijedten mire mosolyogva a szemeibe néztem.
-Nem bántanálak soha! -óvatosan bekentem a bilincs miatt belilult csuklóit és mikor ezzel végeztem vissza vittem a krémet. Nagyot sóhajtva álltam meg a tükörrel szemben és farkas szemet néztem magammal. Ha elviszik Taet hétfőn, én nem tudom mit csinálok... nagyon szeretem őt és ezt kevés embernek mondom. Mi a rákért laknak azok Amerikába? Vagy akkor miért nem onnam kell nekik pulya? Miért Koreából? Idegesen csaptam egyet a mosdókagylóra majd vissza sétáltam Taehez aki még mindig úgyan úgy ült az ágyon, ahogy hagytam.
Olyan szar a hangulat... nem olyan mint tegnap vagy azelőtt. Én basztam el? Talán jobb lesz Taenek máshol? Boldog lesz majd?
-Mi a baj szerelmem? -simitottam végig az oldalán.
-Mi volt a baj amikor mérges voltál? Minseok miért akart bánatni?
-Haajj...-mosolyogva megráztam a fejem majd újra szemeibe néztem amik kivácsiságtól csillogtak.
-Nem rád voltam mérges nem veled volt a baj! Ilyenekre még csak ne is gondolj életem. Tudod, nagyon össze vagyok zavarodva mert olyanokat váltasz ki belőlem amiket még soha senki.
-Mi-Milyeneket? -nézett rám ártatlanul ami miatt megnyaltam ajkaimat.
-Még én sem tudom Tae... Várod már a hétfőt?
-Igen, csak nagyon félek! -lett izgatott ezzel pedig mégjobban össze törte a szivemet.
-Nem kell, i-imádni fognak. -könnyimet vissza tartva nyögtem ki ezt a pár szót, majd szorosan magamhoz öleltem, hogy ne lássa, hogy sírok. -Tudnod kell, hogy én mindig emlékezni fogok rád szépségem!
-Ez miért hangzik úgy, mint ha el akarnál búcsúzni?
-Kincsem ha te most elmész Amerikába, soha többe nem látjuk egymást. -húzódtam el tőle.
-Mi? -kérdezte megremegve de ekkor a telefon eszeveszett csörgésbe kezdett. Az éjjeli szekrényen lévő készülékhez nyúltam és mikor megláttam, hogy az árvaházból hívnak nagyon megijedtem. A faszba már... mit fognak gondolni Tae csuklóiról?
-Igen?
-Jeon Jungkook? -szólt bele az igazgatónő.
-Én vagyok! Kérem bele se kezdjen nagyon elnéztük az időt mert eléggé jól éreztük magunkat!
-Ezt nem lehet megcsinálni Jungkook! Nem is szabadna elengednem Taehyungot, erre bele megyek egyetlen egy kéréssel és még azt sem tartod be.
-Sajnálom de elrepült az idő...
-Azonnal hozd vissza Taehyungot, húsz percet kaptok! -és már le is rakta.
-Ki volt az? Az árvaházból hívtak? -kezeit az arcomhoz érintette ezzel elérve azt, hogy a gyönyörű arcára nézzek.
-Vissza kell mennünk, gyere! -gyorsan kerestem Taere egy pólót és egy rövid nadrágot és mikor mind a ketten készen lettünk elindultunk.
-Ha valaki megkérdezi mi történt a kezeddel mond azt, hogy a csuklódnál fogva pörgettelek és lila lett! Rendben? -kérdeztem Tae szoba ajtajában állva.
-Okés!
-Nagyon szeretlek! -suttogtam közel hajolva hozzá majd óvatosan ajkaira tapadtam. Pár percig még elveztük ajkaink játékát de aztán elválltam tőle.
-Én is szeretlek Jungkookie! -mondta egy sunyi mosoly kíséretében.
Mire készülsz Taehyung?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése