Taehyung szemszöge:
Ha Jungkookie azt hiszi, hogy ilyen könnyen megszabadulhat tőlem akkor téved! Nem fogok Amerikába menni az biztos! Jungkookieval maradok örökre. Nem érdekel, hogy lenne szép családom és rendes életem. Suliba járhatnék sok barátom lehetne, láthatnák sok szép helyet... ezek mind nem érdekelnek mert nekem Jungkookie a boldogság! Ha vele lehetek akkor vagyok a legboldogabb. Amikor hozzám ér az felér mindazokkal amiket az előbb felsoroltam. Sosem fogom itthagyni őt!
Ma hétfő van és egy kicsit... na jó nagyon szomorú vagyok mert egész hétvégén nem jött Jungkook. Ha jól tudom 11 órára jönnek értem és addig még van kerek két óra hosszám, hogy végre hajtsam a tervemet! Az első lépés az az, hogy meg kell keresnem Kai-t.
Kimentem a szobámból egyenesen az udvarra mert a 'menő' fiúk állanodóan kint vannak és a padokon ülve nevetgélnek. Meg is láttam őket, így nagyot nyelve közelebb mentem hozzájuk és megköszörültem a torkomat. Nagy levegő Taehyung...Jungkookért teszed!
-Mit akarsz itt te kis buzi? -ez egy sértés akar lenni? Ha vissza mondom akkor sikerül a tervem?
-Te vagy a buzi! -felvonta a szemöldökét majd a haverjaira nézett és mind röhögni kezdtek.
-Mond csak, te mit képzelsz magadról? Minek jöttél ide te kis görcs? -felállt az eddigi helyéről majd közel jött hozzám.
-Te vagy a görcs és ha mégegyszer egy csúnya szót is mondasz rám szólni fogok Jungkooknak és ő majd elintéz! -láttam rajta, hogy nagyon ideges és már a keze csattant is az arcomon de olyan nagy erővel, hogy majdnem elestem.
Megfogta a pólómat és úgy tartott álló helyzetben. Még párszor megismételte amit az előbb csinált én pedig éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Végül elengedett és egy hatalmasat taszított rajtam, így a földre estem. Kai vissza ment a többiekhez majd intett nekik és mindegyik elfutott. Nagy nehezen felálltam és vissza ballagtam a szobámba reménykedve abban, hogy Yoongi nem lesz ott. Mondjuk kevés az esélye mert mindíg Jiminnel lóg...
Hogy ez mind mire volt jó? Elmondom! Ha meglátnak így össze verve akkor kevesebb esély lesz arra, hogy örökbe fogadnak. De ez még nem minden, a java még csak akkor fog kezdődni ha itt lesznek. Visszaérve a szobámba hanyadt feküdtem az ágyon és elkezdtem gondolkodni mit csinálhatnék. Éreztem, hogy az orromból még mindig folyik a vér de nem érdekelt. Vajon ha most Jungkook látna, mit csinálna? Egyáltalán most mit csinálhat? Vajon gondol rám? Jól van? Jacksonnal van? Annyira szeretném tudni...
Nem tudom meddig feküdhettem az ágyon és meddig gondolkodhattam de egyszer csak megszólal a rádió, ami minden szobában van és így tudjuk, hogy ha az igazgató néni beleszól, vagy hivat akkor menni kell.
"Taehyung kérlek fáradj le az igazgatói irodába. Hozzád jöttek, kérlek siess...'"
Vigyorogva álltam fel majd villám gyorsan szaladtam ki a folyosóra azon belül pedig az irodához. Bentről hallottam két női hangot de pár másodperc múlva egy férfi is felnevetett. Jaj ne.. ha jókat mondanak rólam nem fog sikerülni a tervem!
Felemeltem a kezem és hármat kopogtam az ajtón. Miután elhangzott a 'gyere' szó benyitottam és ahogy gondoltam mindenki döbbenten nézte a szétvert arcomat és a véres orromat.
-Tae veled meg mi történt? -állt fel az asztaltól Nancy néni.
-Nem mindenki hívhat Taenek! Csak akinek megengedem! -megállt a mozdulataiban és hitetlenkedve nézett rám.
-Mi ez a hangnem? Sosem csinálod ezt? Kivel verekedtél?
-Semmi köze hozzá! -tettem karba a kezeimet.
-Öhm elnézést a viselkedéséért sosem csinált még ilyet. -nézett az irodában lévő két személyre.
-Taehyung ők itt Mr. és Mrs.Choi!
-Oké! Nem vagyok rájuk kíváncsi el is mehetnek! -vonogattam a vállam.
-Akkor szerintem mi megyünk is! Nincs szükségünk egy ilyen neveletlen gyerekre, aki ráadásul lázad is! -mondta a férfi, aki megfogva felesége kezét indultak az ajtó felé.
-Sajnáljuk! -mondta a fiatal nő majd ki is léptek az irodából.
-Taehyung ez mégis mi volt? Mit képzeltél? -emelte fel a hangját Nancy néni.
-Nem akarok elmenni Amerikába!
-De miért nem? Tudod hány gyerek örülne ha végre lenne egy családja? Neked itt volt a lehetőséged rá!
-De akkor soha tőbbé nem látnám Jungkookiet! Nekem csak ő a fontos! -mondtam durcás fejjel az előttem álló pedig döbbenten nézett rám.
-Miért ragaszkodsz ennyire hozzá?
-Mert őt szeretem a világon a legjobban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése