Belépve a hatalmas épületbe elindultam Tae szobája felé abban reménykedve, hogy ott lesz. Felmentem e lépcsőn és mikor az ajtó elé értem nagy levegőt vettem, úgyanis a gyomrom görcsbe rándúlt az izgalom miatt. Halkan benyitottam de lehet nem kellet volna mert megláttam Tae szobatársát asszem Yoongit meg azt a kis törpét, hogy éppen csókolóznak.
-Öhm boccs.. nem láttátok Taehyungot? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Az orvosiba van! -mondta vörös arccal Yoongi. A szívem megállt egy pillanatra mikor meghalottam, hogy mit is mondott.
-Mi van vele?
-Nem tudom csak láttam a folyosón, hogy nagyon sír és két nevelő vitte az orvosi felé...
-És az hol van? -emeltem fel a hangom.
-A földszinten, lemész a lépcsőn és balra egyenesen a legútolsó ajtó.
-Kössz! -szaladtam, ahogy csak tudtam nem érdekelt, hogy ki néz hülyének vagy, hogy kit lökök fel. Mi a faszom lett Taehyunggal? Esküszöm ha valamelyik fasza gyerek bántotta szétverem az összeset. Megkerestem azt az ajtót amit Yoongi mondott és őrült kopogásba kezdtem.
Nyitódott az ajtó én pedig idegesen toporogtam a küszöbnél.
-Maga kicsoda? -kérdezte a fiatal lány, de én félre lökve őt persze nem erősen, beléptem a rendelőbe és meg is láttam az angyalomat, amint az ágyon ül és a karja be van gipszelve.
-Kérem, egy kis időre megunkra hagyna? -fordultam vissza a fiatal lányhoz.
-Nem tehetem, sőt ide sem szabadott volna bejönnie!
-Én is egy segítő vagyok ismerem Taehyungot... kérlek... - a lány csak bólintott és kiment, én pedig úgyan úgy álltam ott ahogyan eddig.
Nem mertem megfordulni és a szemébe nézni. Féltem, hogy örökre megutált és féltem, hogy elküldd. Hosszú csend telepedett a fehér kis szobára, ami már kezdett kínos lenni. Ekkor meghalottam egy kis mocorgást magam mögül de még mindig nem fordultam meg. Éreztem, hogy Tae a hátam mögé lép és apró kezeivel végig simít a hátamon, egészen a vállamig. A szívem hevesebben kezdett el verni mikor lassan elém sétált.
-Tae...-suttogtam arcát nézve.
-Jungkookie örülök, hogy itt vagy! -mondta száját harapdálva.
-Tae én nagyon sajnálom, hogy tegnap bántottalak. Nem akartam esküszöm, nem tudom miért csináltam csak nagyon részeg voltam és teljesen elment az eszem. Ugye nem félsz most tőlem? -kérdeztem kétségbeesetten.
-H-Hát nagyon megijedtem mert azt hittem, hogy meg akarsz ölni. Egész éjszaka nem tudtam aludni mert azon gondolkodtam, hogy te vámpír vagy-e! -mondta halál komolyan és ha nem ebben a helyzetben lennénk, még fel is nevettem volna ezen az oltári nagy butaságon.
-Miből gondoltad azt, hogy vámpír vagyok?
-Hát mert először azt mondtad, hogy kívánsz és gondolom a véremre gondoltál mert amikor el akartam futni te neki löktél a falnak és én mondtam, hogy hagyj békén de neked fekete lett a szemed és valami olyasmit mondtál, hogy ájulásig dugnál...ezt nem nagyon értettem de mindegy! Aztán a nyakamhoz hajoltál és el kezdted szívni mint egy vámpír! -jaj életem ha tudnád, hogy egyáltalán nem a véredre gondoltam... olyan kis ártatlan.
-Életem vámpírok nem léteznek! -simítottam óvatosan az arcára.
-De akkor miért csináltál ilyeneket?
-Ezt majd megtudod...
-De én most akarom megtudni! -dobbantott egyet a lábával mint egy hisztiző kislány, aki nem kapja meg a barbie babáját amit kinézett magának.
-Mi az, hogy dugás? Mert ezt mondtad, hogy te azt akarod vekem csinálni amíg el nem ájulok! Az jó dolog? -ezen muszály volt elvigyorodnom és erősen vissza kellet fogjam magam, hogy ne mondjam azt, hogy igen csodálatos dolog.
-Ezt majd el fogom neked magyarázni de nem itt és nem most. -ekkor a begipszelt kezére néztem majd vissza a szemeibe.
-Mi történt a kezeddel?
-Elestem! -hajtotta le a fejét.
-Tudod, nekem nagyon kevés ember tud hazudni! Nem veszem ezt be Taehyung. -mondtam komoran mire felpillantott a szemeimbe.
-Honnan tudod, hogy hazudom?
-Ha nem hazudnál akkor a szemembe néznél és nem hajtanád le a fejed! -érveltem.
-Szóvak mi történt a kezeddel?
-Nem mondhatom el mert...nem engedi.
-Ki nem engedi? -léptem közelebb hozzá.
-A-Azt sem mondhatom el..
-Taehyung ne szórakozz velem! -mondtam idegesen.
-Nem érted, hogy meg akarlak védeni? Ha nem mondod el ki bánt akkor nem tudlak. Jimint is elintéztem, azóta gondolom ő sem szólt, igaz? -kérdeztem mire egy aprót bólintott.
-Na látod! Akkor mond meg ki az, és elbeszélgetek vele is.
-Elmondom ha megígéred, hogy nem fogsz most semmit csinálni vele. -tartotta felém a kisújját amibe kissebb hezitálás után én is bele illesztettem az enyémet.
-Kainak hívják és ha jól tudom 16 éves. Nagyon sok barátja van és eddig békén hagyott csak ma véletlenül neki mentem, mert nagyon siettem az ebédlő felé. Ekkor megkérdezte, hogy látok-e és én azt mondtam, hogy igen csak nem vettem észre. Igazából nem ütött meg csak el akart ráncigálni onnan, de én pont rosszul fordultam ezért eltört a kezem.
-És az előbb miért mondtad azt, hogy nem mondhatod el? -néztem rá értetlenül.
-Mert Jimin elmondta mindenkinek, hogy te megvédtél és azt mondta nekem Kai, hogy ha rá merek küldeni akár kit is akkor elveszi a pici seggem szűzességét. -kikerekedett szemekkel néztem rá és vissza kellet fogjam magam, hogy ne keressem meg és ne verjem szét azonnal azt a gyereket. Taehyung pici seggének a szűzessége az enyém, és senki sem fogja elvenni!
-Jól van! -vettem egy nagy levegőt majd közelebb léptem hozzá és óvatosan magamhoz öleltem.
-Azt hittem, hogy utálni fogsz azért amit tegnap csináltam! -cirógattam a nyakát.
-Nem utállak Jungkookie de kérhetek valamit? -bújt a vállamba szégyenlősen.
-Bármit édesem!
-Tö-Többet szeretnék veled lenni, sőt minden nap veled akarok lenni! Nem tudsz megint elkérni de most úgy, hogy itt aludjak? Csinálnánk pizsi partit mint régen Yoongival. -csillantak fel a szemei.
-Gyönyörűm attól tartok, hogy ez nem fog menni! -húzódtam el tőle.
-Hidd el én is ugyan annyira szeretnék veled... pizsi partizni?! De nem lehet mert muszály az árvaházban lenned. -mondtam szomorúan miközben a hátát simogattam.
-De rábeszéljük megint Nancy nénit! Kérlek Jungkookie... légyszi! -nézett rám kiskutya szemekkel ami miatt éreztem, hogy ismét kezdenek bajok lenni alul.
-Megpróbálhatjuk de most menjünk vissza a szobádba mert pihenned kell. -álltam fel majd megfogtam a kezét de ő nem mozdult.
-Nem vagyok álmos! Most akarok menni nálad!
-Kiscicám nekem most dolgom lesz! -igazából apa rámerőszakolta, hogy küldjem be a felvételit az egyetemre... mondhatom kurva jó.
-De ugye nem azzal a lánnyal akivel tegnap is nevetgéltél? -kérdezte mérgesen mire elnevettem magam. Imádom, hogy ilyen féltékeny.
-Nem szépségem, most tényleg fontos dolgom van. -erre nem válaszolt csak csöndben bámulta a padlót.
-Kérhetek még egy ici-pici dolgot? -kérdezte halkan én pedig elé guggoltam és felvont szemöldökkel néztem rá.
-Megpuszilsz megint ott?
-Hol szivem?
-A számon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése