Nagyot nyelve bólintottam majd Tae kezét megfogva mentünk apa után a nappaliba, ahol már anya is ott volt. Mosolyogva nézett minket majd miután megsimogatta a szépségem haját mutatta, hogy üljünk le a kanapéra.
Ujjaimat tördelve néztem a szüleimre akik elég szigorú tekintettel vizslattak minket. Mivel már kezdett kínos lenni ez a nagy csend megköszörültem a torkomat majd megszólaltam.
-Nos Apa, hallgatlak! -reménykedtem benne, hogy nem arról akar beszélni, hogy melyik nemhez vónzódom mert azt még magam sem tudom. Eddig egyetlen egy fiúra sem néztem úgy mint most Taere de rajta kívűl még most sem érdekel más, szóval teljesen meleg biztos nem vagyok de heteró sem ha tetszik egy fiú... bár Tae elég feminin testalkatú!
-Egy elég komoly dologról szeretnék veled és Taehyunggal beszélni anyáddal együtt!
-Igen kisfiam! -bólogatott Anya is. Igazából Anya és Apa teljesen máshogy viselkednek. Apa nagyon szigorú és számára az lenne a megfelelő, ha úgy tanulnék mint a kisangyal és utánna beállnék én is a családi céghez dolgozni. Anya már egy kissé engedékenyebb. Neki is fontos, hogy sikeres legyek de ő megérti, hogy fiatal vagyok és szórakozni szeretnék ezt imádom benne. Tudom, hogy mind a ketten jót akarnak de néha tényleg az agyamra mennek. Apa állandó parancsolgatása és Anya hülye, és értelmetlen kérdései.
-Szóval azt vettük észre, hogy ti ketten eléggé közel kerültetek egymáshoz így van, nem? -kérdezte apa mire Taevel egyszerre bólintottunk. Olyan aranyos...
-Anyáddal sokat beszélgettünk erről és remélem, hogy tisztában vagy vele Taehyung nagyon fiatal még!
-Igen Apa tudom!
-Tae szeretnék tőled kérdezni valamit! -nézett a mellettem ülőre mosolyogva.
-Mit gondolsz arról, hogy mondjuk lenne egy szép családod?
-Én szeretném de Jungkookiet biztos, hogy nem fogom itthagyni soha! -mondta csillogó szemekkel miközben egyszer-kétszer rámpillantott.
-Mit szólnál ahhoz, hogy ha itt laknál velünk? -kérdezte apa mosolyogva nekem pedig kikerekedtek a szemeim. Ezt most komolyan gondolják?
-Mi? -nyögtem ki kissé magas hangon.
-Fiam, Taehyung had válaszoljon!
-É-Én örülnék ennek a legjobban de nem szeretnék útban lenni! -mondta a szerelmem lehajtott fejjel.
-Angyalom ha útban lennél akkor anyáék nem mondták volna! -hajoltam közelebb hozzá és megsimogattam az arcát.
-És engem is nagyon boldoggá tennél ha igent mondanál.
-Akkor igen szeretnék! -nézett fel a szüleimre magabiztosan.
-Enne örülünk Taehyung és akkor köszöntünk a családban. -mosolyodott el apa, Tae pedig nevetve az ölembe mászott és a fejét a nyakmaba fúrta. Mélyet szippantottam az illatából. Az egész testemet átjárta a boldogság és eszméletlen hálás voltam anyáéknak.
-De van egy feltételünk is Jungkook! -Tae elengedett én pedig apára néztem.
-Szeretnénk, hogy ha mostantól azaz szeptembertől a lábadra állnál és elmennél egyetemre... Amerikába! -vette fel a szigorú arcát anya is.
-Amerikába? Hát de itt is van egy csomó egyetem Söulban is.
-Én is Amerikában végeztem el a a tanulmányaimat! Havonta járnál haza! Vennénk neked egy szép lakást is.
-De Taehyunggal mi lesz?
-Itt maradna velünk! Havonta látnátok egymást!
-De ő nem jöhetne velem? -néztem rájuk felváltva.
-Kisfiam, Taehyungnak iskolába kellesz járnia! -idegesen a combjaimra csaptam miközben élesen szívtam be a levegőt.
-Jungkookie ne legyél ilyen inkább örüljünk, hogy a szüleid ilyen kedvesek és befogadtak engem. Én nagyon hálás vagyok nekik legyél te is az! Elmész egyetemre és havonta haza jössz hozzám. Minden nap fogunk majd beszélni és hamar el fog telni a külön töltött idő! -mondta biztatóan miközben a vállamra rakta a kezét. Elmosolyodva bólintottam majd anyáékra néztem.
-Okés akkor benne vagyok és köszönök mindent nektek! -felálltam majd oda sétaltam hozzájuk és megöleltem őket.
-Tae legyszives felmennél egy kicsit? -mi a szar? Apa még engem sem szokott becézni... A gyönyörűségem bólintott majd felállva a kanapéról felsietett a szobámba.
-Mi a baj?
-Jungkook te tényleg szereted ezt a fiút?
-Igen! Teljes szívemből! -mondtam határozottan.
-Nem csak 'arra' kell? -emelte ki anya az 'arra' szót.
-Öhm... először igen, tényleg arra kellett de belé szerettem... nem tudom, hogy hogyan de megtörtént! -hajtottam le a fejem hevesen dobogó szivvel.
-Értem, ezzel nincs semmi gond! Örülünk neki, hogy boldog vagy és végre nem csak futókalandjaid vannak csak azt szeretném mondani, hogy ne használd ki rendben?
-Biztos, hogy nem fogom! De titeket nem zavar, hogy... tudjátok, hogy izé.. na..
-Hogy egy fiúba vagy szerelmes? -kérdezte anya.
-Igen!
-Figyelj kisfiam mi csak azt szeretnénk ha boldog lennél és sikeres. Igen apáddal jobban örültünk volna ha saját gyereket tudtál volna nemzeni de a boldogságod a legfontosabb! -mosolyodott el anya, miközben az arcomra simított.
-Mostmár két, gyönyörű szép fiam lesz! -kezdett el tapsikolni majd apa nyakába ugrott, aki megfogva anya derekát húzta közelebb magához.
Tökeletes szüleim vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése