Jungkook szemszöge:
Reggel iszonyatos fejfájásra keltem, fel sem birtam kellni az ágyból és aludtam volna tovább, de persze anyám ezt nem így gondolta.
Berontott a szobámba oda ment a függönyökhöz és széthúzta azokat. Morogva húztam magamra a takarót, hogy a nap fénye ne égesse ki még csukott szemmel is a retinámat.
-Jungkook azonnal kelj ki az ágyból, nem fogom elmondani többször. -rántotta le rólam a takarómat, mire idegesen ültem fel.
-Mi bajod van, anya? Hagyjál már baszod fáj a fejem. -emeltem fel a hangom, ami miatt már apám is bejött és anya mellé állt karba tett kezekkel mire megforgattam a szemeimet.
-Ne beszélj így anyáddal. És egyikőnket sem érdekli, hogy fáj a fejed, nem kellet volna tegnap úgy berúgni, hogy a kapuból kelljen összeszedni. -nézett rám apám szigorúan.
Annyira elegem van már belőlük. Nem igaz, hogy nem birnak békén hagyni még fiatal vagyok, had élvezzem már az életet.
-Bocs hogy jól érzem magam.
-22 éves vagy! -túrt a hajába idegesen anyám.
-Pontosan! Mégis mit vártok mit csináljak? Álljak be apához dolgozni? Ezt elfelejthetitek. -nevettem fel cinikusan.
-Menj el egyetemre! Mégis, hány évet akarsz már halasztani?
-Nem mindegy apa? Hagyjatok már! -kiszálltam az ágyból, majd egy pólót magamra kapva mentem ki a szobámból otthagyva anyáékat. Lementem a konyhába, majd az asztalhoz ültem, ami tele volt finom reggelikkel amit Sana néni csinált. Elkezdtem enni de közben a szüleim is lejöttek, majd mikor mind megreggeliztünk apám felém fordult.
-Anyáddal gondolkodtunk és arra a döntésre jutottunk, hogy keresünk neked nyárra egy állást, amivel lekötheted magad.
-Ezt nem gondoljátok komolyan! Én biztos nem fogok dolgozni nyáron, hiszen a haverokkal megbeszéltük, hogy megyünk nyaralni. -kezdtem rázni a fejem. Ezek most komolyan azt hiszik, hogy a nyaramat azzal fogom tölteni, hogy dolgozok? Ez nevetséges.
-Minket ez nem érdekel, anyáddal pedig találtunk is egy megfelelő helyet ahol dolgozhatsz. Arra gondoltunk, hogy a Söuli árvaházba mész a nevelőknek segédkezni. -kidüllett szemekkel bámultam rájuk, majd kitört belőlem a nevetés.
-Ez nem vicces fiam! Tudod hány gyereknek okozhatsz örömet azzal, hogy egy pár óra hosszát foglalkozol velük? -mondta anyám megfogva a kezemet, de én elrántottam onnan az enyéimet.
-Akkor foglalkozzon velük más! Nem fogok egy szaros árvaházba dolgozni, ezt felejtsétek el. És most megyek készülni mert átlépek Jacksonékhoz. Remélem addig befejezitek ezt az egészet. -vágtam oda, majd már éppen mentem volna vissza a szobámba, ha apám nem szólalt volna meg.
-Ha nem fogadod el az állást, akkor kénytelenek leszünk elvenni tőled a kocsit, megvonni a zsebpénzt és persze nyugodtan el is költözhetsz. 22 éves vagy, nem mi fogunk eltartani szóval ajánlom, hogy holnap makk egészséges legyél mert ha másnapos leszel az sem fog érdekelni. Kilencre kell menned holnap reggel. Gondold át Jungkook! -mondta apám szigorúan, mire fújtatva baktattam fel a szobámba.
Ledobtam magamat az ágyba azzal a céllal, hogy alszok. Holnap pedig mehetek abba a retekbe mert ha nem, apámat ismerve biztos beválltja a fenyegetését és akkor bye bulik...bye spanok...bye arany élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése